Tűz a Nap. Az állatok tikkadtan a fák árnyékában állnak, Az enyhülést hozó esőfelhők megérkezésére várnak. A forróság szinte az összes növényzetet kiégette, Az elmúlt hetekben magát, minden dögevő kiélhette.
Gnúk, zebrák, antilopok csont soványan baktatnak tova, Ösztöneikre bízzák azt, hogy merre, vagy hova. A kopjék között oroszlánfalka hever erősen lihegve, A nap huszonnégy órájából, tizennyolcat pihenve.
Most figyelemre sem méltatják a többi állatot, Ám az éj leszállta után megváltozik majd ez az állapot. A folyók, patakok kiszáradtak, már csak egy vízgyűjtő gödör maradt, Amerre az elefántok és a kafferbivaly csorda haladt.
Nagy száraz bokor mellett, gepárd igyekszik minél többet enni, Az életben maradásáért tudja, mindent meg kell tenni. Már jön is a hiéna. A gazelláért csorog a nyála. Két sakál is feltűnik, a zsákmány rájuk eső részét várva.
Odább az akácfa ágai között felnőtt leopárd hever. Nincs egyedül, hiszen egy aprócska kölyköt nevel. A sztyeppe távolabbi pontján, varacskos disznó az üregét ássa. Igyekszik nagyon, mivel napokon belül az utódait "várja".
A szurikáták őrszemei felegyenesedve kémlelik az eget, Meglátnak egy sast, mely körözni kezdett a területük felett. Távolabb hajsza folyik. Hiénakutyák felváltva űzik a kiszemelt vadat. Csapatuk az üldözés közben átlag, hatvan kilóméteres sebességgel szaladt.
Amarrább egy iszapos mélyedésben vízilovak szenvednek, száraz a bőrük, A krokodilok hasonló gondokkal küzdenek, szinte centikre tőlük. Minden élőlény küszködik, ingerülten egymást marják. Közeleg az este, mikor a "megváltó" mennydörgést hallják.
Mindenfelé villámok cikáznak, s fújni kezd a szél, A felhők kiöntik nehéz terhüket, s a természet új életre kél. Az esős évszak felüdít és éltet is egyben. "Gazdagabb" lesz a táj, A növényevőkre és a ragadozókra egyaránt egy jobb időszak vár.
