Addig kell szeretni

Addig kell szeretni valakit

amíg köztünk van, amíg él,

amíg mindennapi harcát

vívja és sok mindentől fél.

Amíg verejtékezve küzd,

hogy jobbá tegye a sorsát,

míg átölel és cirógatva hív,

bemutatva az igazi voltát.

Míg támogat és szeretget,

saját fájdalmát elhallgatva,

míg igaz szeretettel segít,

bánatunkat meghallgatva.

Gondok nyomják a vállát,

mégis reményt ad nekünk,

kitartásra és jóra ösztönöz,

s mindvégig itt lesz velünk.

Ám egyszer lepereg az idő,

magával ragadja a végtelen,

hiánya mérhetetlenül fájó,

a szív felfogni ezt képtelen.