Addig kell szeretni
Addig kell szeretni valakit
amíg köztünk van, amíg él,
amíg mindennapi harcát
vívja és sok mindentől fél.
Amíg verejtékezve küzd,
hogy jobbá tegye a sorsát,
míg átölel és cirógatva hív,
bemutatva az igazi voltát.
Míg támogat és szeretget,
saját fájdalmát elhallgatva,
míg igaz szeretettel segít,
bánatunkat meghallgatva.
Gondok nyomják a vállát,
mégis reményt ad nekünk,
kitartásra és jóra ösztönöz,
s mindvégig itt lesz velünk.
Ám egyszer lepereg az idő,
magával ragadja a végtelen,
hiánya mérhetetlenül fájó,
a szív felfogni ezt képtelen.
|