A végzet felé
A világ a végzete felé rohan,
ezt fel sem fogják oly sokan.
Feszültség, ármány, s harcok,
igaztalanul kiszabott sarcok.
Agymosott emberek garmada,
a háttérhatalom igazi gyarmata.
Nincs logika és az ész nem kell,
valódi nyugalmat senki nem lel.
Mindenki másra vár és számít,
a mézédes ígéretek sora elámít.
Lustán ráhagyott pillanatok sora,
nem lesznek eredményesek soha.
Figyelő szemek kísérik az utat,
mely a megsemmisülésre mutat.
A dölyfös kapzsiság uralma nagy,
ez csöppnyi kétséget sem hagy.
Az ember nappala sötétbe borul,
mindenfelől a halál szele tolul.
Kialszik a fény, véget ér az élet,
egyetlen lélek sem éli túl a véget.
|