A Szív és az Agy

A Szív és az Agy furcsa páros,

tudja ezt a tanya, falu és város.

Egyidősek, egyszerre indultak,

s olyan sok mindenen izgultak.

Együtt keltek, együtt pihentek,

izgalmukban sokszor pihegtek.

Szó nélkül is értették egymást,

biz megtettek már egy, s mást.

Együtt álmodtak, együtt féltek,

rossz dolgokból sosem kértek.

Bár nem kértek, kaptak bőven,

harcoltak mindez ellen bőszen.

Igen páratlannak mutatkoztak,

néhanapján mégis unatkoztak.

Kapcsolatukban vihar támadt,

a Szív és az Agy is belesápadt.

Mást éreztek, mást gondoltak,

már nem voltak megfontoltak.

A Szív az érzelmekre vágyott,

az Agy más magaslatra hágott.

Civakodtak a vitájuk hevében,

s haragudtak igazuk nevében.

A Szív lemondott a vágyairól,

az Agy szenilis lett az álmaitól.

Csatájuk egy napon véget ért,

mindkettőjük lelke békét kért.

Kinyújtották reszkető kezüket,

békében hunyták le szemüket.