A szeretet lángja

Patakként csordogál a tiszta szeretet,

őszinte lángja szívből, erősen táncol,

messzire száll, mint az őszi levelek,

célhoz érkezhet bármikor és bárhol.

Nem pusztíthatja el semmiféle vihar,

bíbor tüze erős, a lélek ereje táplálja,

nem nőheti be sem moha, sem muhar,

perceit az idők végezetéig számlálja.

Felhők szárnyán szabadon szárnyal,

gyémántként csillog tündöklő fénye,

megharcol a leggonoszabb homállyal,

miközben kristálytiszta marad lénye.

Más érzelmek nem érnek fel vele soha,

azok csupán megtévesztő szeszélyek,

emléküket bármely szellő elfújja tova,

a szavak helyett az érzések beszélnek.