A szamuráj jellem

Homályba burkolózik a múlt,

nem számít már az igaz való,

a kételyek sora hosszúra nyúlt,

az élet nem más, mint egy csaló.

Réges-rég a szamurájok korában,

a becsület mindennél többet ért,

a kavargó történelem porában,

gyilkoltak, s ontottak elég vért.

A szamuráj életét adta ha kellett,

küzdött, s harcolt míg erővel bírta,

megtette ami csak erejéből tellett,

az életét soha vissza nem sírta.

Becsületét vesztve kardjába dőlt,

nem hagyta szégyenben magát,

életében csak a győzelemre tört,

sosem árulta volna el a hazát.

Manapság nem létezik-e szellem,

eltűnt a tisztességes világ nyoma,

mintha csak a dicső szamuráj jellem,

nem létezett volna semmikor, soha.