A sötétség szárnya

Pokoli forróság, izzasztó napok,

s reánk törnek mindenféle bajok.

Kínzó hőség és gyötrelmes éjek,

az izzadás miatt elmaradt kéjek.

Tapadó ruhák, bűzlő testek szaga,

valószínűleg hátravan még a java.

Álmatlanság, féléber kínzó álmok,

az időjárás emberhez méltón álnok.

Elveszi az erőt, majd leöli az elmét,

beszennyezve a legdrágább kelmét.

Lucskos a lepedő, s csurog a párna,

ismételten suhog a sötétség szárnya.

Szenvedés jár a nyomában és halál,

a végzet dölyfösen, dőzsölve zabál.

Mentők szirénáznak, sokszor hiába,

a sorssal sohasem szállhatnak vitába.