A sötétség szárnya
Pokoli forróság, izzasztó napok,
s reánk törnek mindenféle bajok.
Kínzó hőség és gyötrelmes éjek,
az izzadás miatt elmaradt kéjek.
Tapadó ruhák, bűzlő testek szaga,
valószínűleg hátravan még a java.
Álmatlanság, féléber kínzó álmok,
az időjárás emberhez méltón álnok.
Elveszi az erőt, majd leöli az elmét,
beszennyezve a legdrágább kelmét.
Lucskos a lepedő, s csurog a párna,
ismételten suhog a sötétség szárnya.
Szenvedés jár a nyomában és halál,
a végzet dölyfösen, dőzsölve zabál.
Mentők szirénáznak, sokszor hiába,
a sorssal sohasem szállhatnak vitába.
|