A sötétség kora
A sötétség kora reánk települ,
a vég elől senki nem menekül.
Manapság gonosz idők járnak,
sötét árnyak lelkünkbe vájnak.
Folytonosan félelmet keltenek,
a dolgok egy irányba lejtenek.
Vírusként növekszik a rettegés,
állandósult a hazugság, tettetés.
Zsarolják, s fenyegetik a népet,
jó testvérek közzé vernek éket.
Szétforgácsolnak sok családot,
s előkészítik a halotti palástot.
Eme világon túl sok az ember,
s jókora részük többé nem kell.
A homály háttere felfedi magát,
elhallgattatja az értelem szavát.
A hatalomért bármire képesek,
a világ minden pénzére éhesek.
Leigáznák a Napot és a Holdat,
aki élve marad, chipet hordhat.
Ez maradna az utókorra végleg,
a szabadság létezhetne, névleg.
Gyermekek, s unokák sírhatnak,
amiért ily örökséggel bírhatnak.
A remény biz haláltusáját vívja,
az igazságot a mélyből előhívja.
Kettejükre véres küzdelem vár,
addig, míg a sötétség kora lejár.
|