A Rózsa halála

Létrejött egy pazar, s csodás rózsabokor,

melyen a szépség és a nyugalom honol.

Végtelen számú társa közelebb, s távol,

élte saját életét a végtelenségben, bárhol.

Egyszer azonban kialakultak rajta a tetvek,

s elárasztották mindenféle mocskos szennyek.

Élősködtek rajta, szívták az életadó „vérét”

miközben gyarapították az elnyomók népét.

Fájt ez a rózsának, nem érezte jól magát,

s megpróbálta ellátni valamennyiük baját.

Nem nagy sikerrel. Tüskéi nőttek, de hiába,

segélykérő hangja nem jutott el távoli világba.

A tetvek eközben szaporodtak írdatlan méretben,

holott tudták, hogy-e világ véges. Lélekben.

Ám nem törődtek vele, legyen az más gondja!

Ne tömjék magukat? Nekik azt senki ne mondja!

A rózsa megpróbálta lerázni őket a szélben,

nem ment,s már csak egyben bízhatott, a télben.

A tetű népség tudatáig nem jutott el semmi,

ők „csak” a rózsán akartak uralkodni. Ennyi.

A hízott tetvek elfoglalták a levelek nagy részét,

ezzel a levélvégekre szorították népük jó részét.

Elpusztult a csodaszép rózsa! Nem bírta tovább!

A tetvek is belehaltak, innen nem juthattak odább.