Eközben New York külvárosának egyik házában, egy férfi a kését fente megszállottan. Magas, izmos alak volt. Órák óta csak az élezéssel foglalatoskodott. A ház elég távol helyezkedett el a környéken lévő házaktól, így szomszédok nem zavarták a nyugalmát. Minden oldalról fák vették körül. Tipikus amerikai épület volt. Emeletes, négy szobával, két fürdőszobával, egy konyhával, egy hatalmas hallal, alatta pedig óriási pincével. A berendezés korszerű, ám mégsem fényűző. Otthonosnak mondható.

A férfi letette az asztalra a jókora vadászkést és motyogva elindult a pince felé. Néhány pillanatig tétovázott, mintha nem lenne biztos a dolgában, majd határozottan lement a lépcsőn. Odalent több számítógép, nagyméretű monitorok és a hozzájuk való kiegészítő berendezések alkották a technikai felszereltséget.

Továbbá egy különleges készülék, amelyet átlagemberek nem használnak, sőt még nem is láttak talán soha. Ez a szerkezet kifejezetten speciális célt szolgált. Emberi arcot lehetett készíteni vele. A bőrhöz hasonló tapintású, könnyen simuló és az arcformát tökéletesen követő maszkok főképpen szilikon alapú anyagból készültek. Az egyik asztalon öt, műanyag emberi fej állt. Mindegyiken ugyanolyan arcmásolat feszült. Torz vigyorral végig simította az arcmásokat, majd leült a fotelbe és elmerengett a múlton.

Felidézte gyermekkorát. Egyedüli gyermekként, elkényeztették a szülei. Mindent megkapott, amire csak vágyott. Apja bankigazgató volt, anyja pedig manöken. Egy csodaszép fiatal szőke nő. Minden rendben ment a családban, amíg az apja balesetben meg nem halt. Ő még csak öt éves volt akkor. Az anyja nem bánkódott túl sokáig. Hamar szert tett új férfira. Szórakozni, bulizni járt. A fiát sokszor a rokonaira bízta. Nemsokára váltogatni kezdte a férfiakat. Újabb és újabb kalandokba bocsátkozott. Minden idejét kitöltötte a szex és más élvezetek hajszolása.

A gyermekét egyre inkább elhanyagolta. Nyűgnek érezte a nyakán. Türelmetlenül bánt vele. Sokszor megverte. Néha véresre rugdosta a kisfiút. Később vett egy korbácsot fegyelmezési célból. A pasijai rászoktatták az ivásra és a kábítószerezésre is. Igazi ribanc lett belőle. Teltek-múltak az évek és a helyzet csak rosszabbodott. Anyja hisztériás dührohamokban tört ki sokszor teljesen indokolatlanul.

Az iskolában gyámoltalan, félszeg gyereknek ismerték. Barátai nem voltak. Gyakorta csúfolták és kirekesztették maguk közül. A tanulásban viszont kitűnt az osztálytársai közül. Kiváló eredményeket ért el. Különösen a tudomány vívmányai érdekelték. A technikai fejlesztések lenyűgözték. Csak a saját kis képzelet világában érezte jól magát.

Tizennégy éves korában az egyik nap elmaradt az utolsó két óra. Félszegen hazaindult. Bár ne tette volna. Rajtakapta az anyját az egyik szeretőjével. A pasi lelépett. Az anyja erre úgy bedühödött, hogy a korbáccsal ütlegelni kezdte és a garázsig hajszolta. Ott sarokba szorította a fiút és tovább ütötte. Elege lett az ütlegből. Elkapta az anyja karját és dulakodni kezdett vele. Kitekerte a kezéből a korbácsot, majd nekilökte a szerszámos szekrénynek. Közben egyre jobban elragadta a düh. Felszínre törtek a sérelmei, amelyeket hosszú éveken át hordozott magában. Elkapta az anyja nyakát és fojtogatni kezdte.

- Eressz el, Te kis féreg! – nyöszörgött a nő.

- Gyűlöllek! Gyűlöllek, mocskos ribanc! Elegem van belőled! –

- Eressz átkozott kölyök! -

- Meg foglak ölni, gonosz némber! -

Dulakodás közben leverték a szerszámok nagy részét a munkaasztalról. Felborítottak egy olajos kannát is. A fiú elcsúszott a kiömlő olajon. Anyja pillanatnyi lélegzethez jutott. A szekrényből elővette a sósavat és maga elé tartotta a flakont. A fia feltápászkodott és őrjöngve újból nekitámadt. Ekkor védekezésül az arcába öntötte a sósavat. A sav marni. égetni kezdte a bőrét. Az egyik szeme is csúnyán megsérült. A légcsövét marta a képződött savgáz. Összegörnyedt a fájdalomtól. Hangosan ordítva, félvakon, az udvari csap felé indult, hogy vízzel próbálja csökkenteni az égés mértékét. Mire odáig jutott a szövetei már annyira károsodtak, hogy az arcából csupán egy torz húscafat maradt.