Kiss Gyula versei és egyéb művei Kedd, 2025-06-24, 12:11 PM
Üdvözöllek Vendég | RSS
Honlap-menü

A fejezet kategóriái
versek [480]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Kategóriák
versek [480]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Cimkefelhő
fájdalom küzdelem harc élet nyugalom félelem állatok humor halál betegség érzelmek élelem Boldogság harag kegyetlenség gyűlölet érzéketlenség Anya hazugság csalódás álmok érzések emlékek Lélek bánat jövő életút érzés Béke elnyomás Csata érzelem ember karácsony álom izgalom Krimi gyilkosság Mese kapzsiság Nap Gondolatok igazság család aljasság járvány igazságtalanság munka nehézségek hibák Nyár hideg Haza magyar bizalom hőség háború föld forróság Magyarok nemzet este nép elégedetlenség Barátság élősködők emlék gonoszság nehézség gyötrelem butaság emberek gyilkolás gyász elmúlás Becsület láng méreg idő hatalom gonosz fény csalás kínok gyávaság erőszak hitványság emlékezés disznótor disznó disznóvágás gondok homály emberi faj hitvány értelem izzadás bajok ármány lelkek

Statisztika

Online összesen: 16
Vendégek: 16
Felhasználók: 0

Főoldal » 2021 » Február » 20 » A posvány mocsarában
6:38 PM
A posvány mocsarában

sunset, lake, landscape

 

https://gyulaversei.hu/2020/10/a-posvany-mocsaraban/

 

A posvány mocsarában

 

A posvány mocsarában vergődik a világ,

egyre lejjebb süllyed a mocsokba,

már nem nyílik számára virág.

 

A sötétség deleje előtör a bűzlő mélyből,

hosszú ideig várt lenn és erősödött,

most pusztíthat csupán kéjből.

 

Bármit megsemmisít, mi az útjába kerül,

mi át akar jutni ragacsos felszínén,

az biztosan az aljára lemerül.

 

Lávaként fortyog immár a felszín fölött,

elsodorja az élet apraját és nagyját,

s rendet vág az élők között.

 

Fojtogató halálként, s gonoszul gyilkol,

befolyik bárhová, tumorként dagad,

s minden lehetőt bepiszkol.

 

Magával ragadja a legerősebb lényeket,

az, melyik ellene szegül elpusztul,

megmásítva a valós tényeket.

 

A posvány mocsarában vergődik a világ,

ez a förtelem ezután mindent akar,

efelől nem is lehetnek viták.

 

Az élet utolsó reménye a Napban rejlik,

a mocsár kiszárítása a mentsvár,

ha a Nap végre elősejlik.

Kategória: versek | Megtekintések száma: 311 | Hozzáadta:: vez | Címkék (kulcsszavak): sötétség, Remény, halál, gonosz, világ | Helyezés: 0.0/0
Számológép

Évszakok

Cimkék 3D felhője

Keresés

Naptár
«  Február 2021  »
H K Sze Cs P Szo V
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728

Mentett bejegyzések

Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala

  • Copyright MyCorp © 2025