A pockok népe

Volt egyszer egy virágzó, csodás kert,

hol minden élőlény nyugalomra lelt.

Pockok hada sürgött-forgott benne,

mindegyikük tudta a népéért mit tenne.

Történelmük, kultúrájuk sajátos, páratlan,

a világ rezdülése viszont gyakran váratlan.

Háborúba vitték a pockok szorgos népét,

ezzel bizonytalanná téve mindannyiuk létét.

Vesztettek, s nagy árat kellett fizetniük érte,

az ellenség a legnagyobb csapást rájuk mérte.

Felosztották kertjüket, alig maradt valami belőle,

lényegtelen, hogy a pockok népe mit gondol felőle.

Azóta tapossák kertjüket hitvány, idegen lábak,

s uralkodnak rajtuk a kapzsi, telhetetlen vágyak.

Más fajok el akarják venni, ami eddig az övék volt,

a pockok népének dicső múltja soha nem erről szólt.

Veszélybe kerül lassan fajuk életben maradása,

hiszen tabu téma az idegen akarat elnyomása.

Még megmenthető az egykori virágzó, csodás kert,

melyben a pockok népe valaha oly sok örömet lelt.