A Munka Réme
Agyonhajszolt Rezső éppen
egy szép lányról álmodott,
mikor kopogás ébresztette fel.
Félig még kábán kinyitotta
az egyik szemét és mérgeskedni
kezdett: nyugalmat Ő már
sohasem lel?
Feltápászkodott, s kóvályogva az
ajtó felé indult. Ki az? Kérdezte.
Bárki is legyen, - gondolta – az
elvetemültje nemcsak az álmát,
hanem az egész napját "megmérgezte".
Egyáltalán milyen nap is van?
Óh ne! Hétfő ismét!
Kinézett a "kukucskálón", s meglátta
a Munka Rémét, hogy a fene vinné innét!
Mozogj már Rezső! Meddig várjak?
- dühöngött - a Rém.
Hogy mertél elaludni? Morgott tovább.
Ez rosszabb, mint egy kém.
Most mit tegyek? Innen menekülni kell.
- futott - át Rezső agyán,
Felöltözött, fogta a holmiját és
kiugrott az ablakon lazán.
Szerencsére nem lakott magasan,
így nem történt baja.
A földre huppanása pillanatában
jutott el füléig, az ajtaja
betörésének a zaja.
Felpillantott, s ekkor tűnt fel az
ablakban a Rém szörnyű arca.
Rettenetes, hogy bármi is történjen,
mindig utoléri.
Ez azonban nem egyedül az Ő harca.
Mindenfelől menekülnek mindhiába,
a férfiak és nők, fáradtak, kihasználtak
és kimerültek,
Örülhetnek azok, akik a Munka Réme
iszonyú rabságából valahogyan kikerültek.
|
