Kiss Gyula versei és egyéb művei Péntek, 2024-03-29, 9:09 AM
Üdvözöllek Vendég | RSS
Honlap-menü

A fejezet kategóriái
versek [480]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Kategóriák
versek [480]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Cimkefelhő
fájdalom Remény küzdelem sors harc élet szépség nyugalom félelem állatok humor vidámság halál szomorúság betegség szeretet érzelmek vágyakozás Tél élelem szenvedés öröm Boldogság harag kegyetlenség gyűlölet hazugság csalódás álmok Tavasz érzések emlékek Virágok vágy Lélek Ősz bánat jövő érzés Béke elnyomás Csata szerelem érzelem Tűz pusztulás ember karácsony álom Szabadság történelem sötétség ünnep izgalom Krimi rejtély vágyak Mese kapzsiság Nap kín Gondolatok igazság család járvány világ változás igazságtalanság munka nehézségek hibák szív Haza magyar bizalom hőség háború föld Magyarok este nép emlék vég nehézség butaság vírus múlt gyilkolás valóság gyász elmúlás Becsület teher idő vihar gonosz Sötét fény gondok lelkek

Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Főoldal » 2012 » Augusztus » 6 » A megsebzett bolygó
9:36 PM
A megsebzett bolygó
 
 
 

A megsebzett bolygó

A világegyetem kialakulása során galaxisok jöttek létre,
Megfértek jól az űrben, nem "lökdösték" egymást félre.
Mindegyiknek számtalan tagja volt. Napok, üstökösök, 
meteorok és holdak,
Voltak köztük fényesen csillogók, gázfelhőkbe burkolózók, s kifejezetten "zordak".

Egyszer csak megszületett a Tejútrendszer új gyermeke a Föld,
Amely kezdetben még nem volt sem kék, sem zöld.
Viszont nagyon is "morcos". Felszíne kopár, vulkánokkal teli,
Úgy "érezte" a helyét e világban sehogyan sem leli.

Keringeni kezdett a Napja körül. Ezernyi külső behatás érte,
Sokat szenvedett, de kitartott és azért sem állt félre.
Sok-sok idővel később már víz borította nagy részét és saját légkör védte.
Majd kialakult rajta az élet. Nap, mint nap az új jövevényeket "nézte".

Örömét lelte fejlődésükben. Megadott nekik mindent, ami erejéből tellett,
Megpróbálta kitalálni mi az, ami életükhöz kellhet.
S akkor jött az EMBER, a fejlődés "csúcsa".
Az anyabolygó csak figyelte őket, s nem jutott más "eszébe",csak: hűha!

Az emberek viszont nem hálálkodtak ezért. Kizsákmányolták, megnyomorították.
Rémes tetteik szülőbolygójukat, a Földet, nagyon elszomorították.
Fájón megsebezték Őt. Kapzsiságuk, kegyetlenségük nem ismert határt,
Egymásra sem hoztak mást, mint pusztulást és halált.

Megelégelte mindezt. A Tejútra pillantva úgy döntött visszavág, de nagyon,
Döntését nem befolyásolhatja semmilyen nagy vagyon.
Jöhet a vulkánkitörések, földrengések, szökőárak sora,
Míg az emberi faj gonoszsága el nem száll róla tova.

Kategória: versek | Megtekintések száma: 618 | Hozzáadta:: Nagyúr | Címkék (kulcsszavak): kizsákmányolás, Nap, föld, ember, Tejútrendszer | Helyezés: 0.0/0
Számológép

Évszakok

Cimkék 3D felhője

Keresés

Naptár
«  Augusztus 2012  »
HKSzeCsPSzoV
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031

Mentett bejegyzések

Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala

  • Copyright MyCorp © 2024