A magyar szív

Nemzetünk történelme hosszú.

Volt benne dicsőség, háborúk,

vereségek, elnyomás, kudarcok,

„szétdarabolás” és bosszú.

A honfoglalás előtt és azóta is

harcban állunk.

Nem a határok, hanem a lelkünk

a mi várunk.

A megpróbáltatások, sosem érnek véget.

Továbbra is csapások sújtják a magyar

népet.

Nyom bennünket a külföld és tipornak

minket az országunkon belül,

az igazságért folytatott harcban,

egy magyar, mikor kerül felül?

Kevesen vagyunk, de annál többet érünk.

Sok értelmes embert adott a világnak

a mi népünk.

Úgy látszik, mindhiába. Lenéznek minket.

Legyen az politika, gazdaság, vagy sport,

naphosszat sorolhatnám e sort.

Bárhogyan is történjen, egy igaz magyar

küzd magáért, amíg csak a szíve dobban,

szenved, sír, fogát csikorgatva gyűjti

az erőt, azt senki sem tudja honnan.

Ilyen a magyar szív. Önfeláldozó, harcos,

szeretni tudó.

A végsőkig nem adja meg magát,

szükség esetén halálig védi a hazát.