A lélek szépsége
Mikor meglátunk valakit,
éreznünk kellene valamit.
Legtöbbször jön a semmi,
hamar el kell innen menni.
Van szépség, van csáberő,
hiányzik az igazi vonzerő.
A külcsín ürességet rejthet,
a beszéd sivár lelket sejtet.
A lélek szépsége a varázs,
megégethet, mint a parázs.
Rabul ejti a szívet, s lángol,
örök időkig bennünk táncol.
Remeg a kezünk, ha látjuk,
a találkozást nagyon várjuk.
Róla álmodunk minden éjjel,
vívódunk a vággyal, s kéjjel.
Az igazi önmagáért szeretjük,
találkozunk vele, ha tehetjük.
Csillagként ontja reánk fényét,
átadva nekünk az egész lényét.
|