A lánc
Felhők jönnek, felhők mennek,
borultság és bánat mindenütt,
az emberek összetörtek lesznek,
miközben elveszítik mindenük.
Sistereg a parázs, izzik a lélek,
kínlódva és gyötrőn járja táncát,
nyöszörögve mondja, hogy félek,
s megpróbálja letépni a láncát.
A lánc azonban igen erős, kemény,
hidegen vág bele a gyenge húsba,
vérző sebbel küzd a sok szegény,
mindennap csak a rabigáját húzva.
Könnyeik által hízik a gaz, a gyom,
melyek élősködnek ezen a világon,
növekvő súlyuk már túl sokat nyom,
mérgük ereje látszik minden virágon.
Felhők jönnek, felhők mennek,
s közben az idő száguldva halad,
szabadok a lelkek akkor lesznek,
ha láncuk véglegesen szétszakad.
|