A két koma

Sűrűn találkozgat a két koma,

nevük az Irigység, a Butaság,

másokra nem gondolnak soha,

mindkettő hiszi, hogy uraság.

Az Irigység irigykedik folyton,

a másé az neki mindjárt kellene,

elvárja, csak Ő keressen a bolton,

nagyságáról tanúskodik „jelleme”.

Önzése nem ad, jót, vagy szépet,

rosszindulata bizony határtalan,

magáról festetné a legszebb képet,

gondolkodása gyakran szabálytalan.

A Butaságot kiemeli „óriási” tudása,

ragyogó fény Ő a sötét homályban,

el nem jöhet számára elméje bukása,

mindenkit kioktat végzete honában.

Véli, hogy mindent tud, amit lehet,

e mindent páratlan bölcsként osztja,

többet az emberiségért nem is tehet,

hatalmától senki meg nem fosztja.

Párosuk legyőzhetetlen, szentül hiszik,

velük felvenni a versenyt biz lehetetlen,

remélik ennél még sokkal többre viszik,

a világ tulajdonságaik ellen tehetetlen.