A hőség pokla
Izzik a forró, fülledt levegő,
kiszáradt sok rét, sok legelő.
Minden élőlény szenved,
nincs is semmihez kedved.
Árnyékban is nagy a hőség,
terményekből nem lesz bőség.
Bezzeg a gyomok! Azok bírják.
Az emberek hiába is irtják.
Izzadt, tapadt testek mindenütt,
sokaknak ez az időszak a „mindenük”.
A strandon bezzeg ki lehet bírni,
hiszen ott nem kell füvet nyírni.
Meg kapálni sem a tűző napon,
az aztán borzasztó nagyon.
Minden kinti munka veszélyes,
a káros sugárzás ugyanis, „szeszélyes”.
Néha jön egy kis enyhe szellő,
nem sok, csak ami éppen kellő.
Elhiteti, hogy minden rendben,
Nem nézel ki a főtt ráknál szebben.
A hőség pokla kíméletlen hozzád,
megsemmisít, mielőtt magad rendbe hoznád.
Megégsz, szenvedsz és már késő a bánat,
a nyár „kellemes” emléke, még sokáig fájhat.
|