A hőség pokla

Izzik a forró, fülledt levegő,

kiszáradt sok rét, sok legelő.

Minden élőlény szenved,

nincs is semmihez kedved.

Árnyékban is nagy a hőség,

terményekből nem lesz bőség.

Bezzeg a gyomok! Azok bírják.

Az emberek hiába is irtják.

Izzadt, tapadt testek mindenütt,

sokaknak ez az időszak a „mindenük”.

A strandon bezzeg ki lehet bírni,

hiszen ott nem kell füvet nyírni.

Meg kapálni sem a tűző napon,

az aztán borzasztó nagyon.

Minden kinti munka veszélyes,

a káros sugárzás ugyanis, „szeszélyes”.

Néha jön egy kis enyhe szellő,

nem sok, csak ami éppen kellő.

Elhiteti, hogy minden rendben,

Nem nézel ki a főtt ráknál szebben.

A hőség pokla kíméletlen hozzád,

megsemmisít, mielőtt magad rendbe hoznád.

Megégsz, szenvedsz és már késő a bánat,

a nyár „kellemes” emléke, még sokáig fájhat.