A homály fátyla
A sötétség ideje reánk telepedett,
félelmet, pánikot hozott magával,
kígyó módra áldozatára tekeredett,
nem foglakozik az ember bajával.
Sőt, az emberi faj pusztítása a cél,
rettegésbe tolva, rabságba taszítva,
a szabadságnak nem jut hely, s tér,
a remény meghúzza magát lapítva.
Az értelem könnyen máglyára kerül,
már nem bír el a sokszoros teherrel,
minden jó a háttér mocsarába merül,
a terv végrehajtása folyik, ím ezerrel.
Nem kellenek rakéták, sem romok,
azokon uralkodni értelmetlen volna,
mi maradna, csak hamu és homok,
mindez nem erről a vágyról szólna.
Láthatatlan fegyverrel vívnak csatát,
válságba taszítják a nemzetek javát,
meg akarnak semmisíteni hont, hazát,
elnémítani az ész, s az igazság szavát.
Azután megmentőként tűnhetnek fel,
kik uralni tudják a megmaradt létet,
a homály fátyla egy fondorlatos csel,
a végzet kijátssza majd az összes tétet.
|