Kiss Gyula versei és egyéb művei Szerda, 2017-09-20, 11:55 AM
Üdvözöllek Vendég | RSS
Honlap-menü

A fejezet kategóriái
versek [323]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Kategóriák
versek [323]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Cimkefelhő
fájdalom Remény küzdelem sors harc élet szépség nyugalom félelem állatok humor vidámság halál szomorúság betegség szeretet érzelmek vágyakozás Tél élelem szenvedés zsákmány öröm Boldogság harag gyűlölet csalódás hazugság álmok Tavasz érzések emlékek Virágok vágy Lélek Ősz bánat érzés Béke elnyomás Csata szerelem érzelem szánalom Tűz pusztulás ember karácsony álom történelem Szabadság sötétség ünnep izgalom Krimi rejtély vágyak Mese Nap kín Gondolatok igazság család aljasság világ változás igazságtalanság munka hibák Nyár szív Haza magyar bizalom hőség pokol háború föld forróság Magyarok nemzet este nép Barátság élősködők emlék vég emberek valóság gyász elmúlás Becsület vihar idő Végzet gonosz fény Sötét csalás gondok

Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Főoldal » 2013 » Szeptember » 9 » A háború árnyékában
8:20 PM
A háború árnyékában





A háború árnyékában


Őszi szellő simogatja végig a tájat,

megcirógatja a bokrokat, s a fákat.

Még zöldell a fű, virágok mindenütt,

sokaknak ez a nyugalom a mindenük.


Egy idős férfi üldögél a parki padon,

szeretne még ide visszatérni egy napon.

Emlékképek gyötrik, szomorú az arca,

ez szinte évek óta mindennapos harca.


Lelki szemei előtt pereg ismét a múlt,

mely számára túl mozgalmasra nyúlt.

Szerelmek, háború, fogság, gyerekek,

fiaim bárcsak együtt lehetnék veletek!


Családja súlyos autóbalesetben hunyt el.

Lelke azóta egy percnyi nyugalmat sem lel.

Könnycseppek jelennek meg a szemében,

igyekszik ellenük küzdeni keményen.


Tekintete fátyolos, mikor a Napot nézi,

amikor a régmúlt pillanatokat felidézi.

Alkonyodik. Az élővilág pihenőre készül.

A vöröses fénytől a környék megszépül.


Feláll. Gondolatai visszarántják a mába.

Tudja, hogy háború közeleg. Talán már ma.

Az utóbbi napokra árnyékot vet ez a tudat.

Minden, de minden ebbe az irányba mutat.


Elindul haza, s közben csóválni kezdi a fejét.

Ez alkalommal kiirthatják az emberi faj felét!

Sőt, talán mindent ezen a Földön! Az egészet!

Az életet szétmarcangolja majd az enyészet!


Az emberiség hibáiból nem okul, s ez bántja.

Hazatérve az indulattól a kerti kaput berántja.

Mielőtt az ajtaján belép, megborzong a teste,

hiszen látja, ahogy talán végleg leszállt az este.


Kategória: versek | Megtekintések száma: 219 | Hozzáadta:: Nagyúr | Címkék (kulcsszavak): emlékek, férfi, háború, naplemente, fájdalom, Ősz, este, Park | Helyezés: 5.0/1
Számológép

Évszakok

Cimkék 3D felhője

Keresés

Naptár
«  Szeptember 2013  »
HKSzeCsPSzoV
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30

Mentett bejegyzések

Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala

  • Copyright MyCorp © 2017