Ragyogóan süt a Nap, kellemes a meleg, Télire gyűjt élelmet a sok rovarsereg. Hangyák, méhek, darazsak, mindent bele adnak, Hiszen a természettől nem csak szép látványt, de élelmet is kapnak.
Ősz van. Termények tömege várja a szüretet, Mindannyiuk a többi élőlény élelmezésére "született". Van itt szőlő, alma, dió és zöldségek hada, Velük telik meg nemsokára sok éhes lény hasa.
Így gondolta ezt Tolvaj Berci is, mikor a kertek "alján" járt". Meglapult, figyelt, s hogy a gazda hazamenjen végre, arra várt. Szép nagy kert, tele mindenféle jóval, Óh, ha ez mind az enyém lehetne! Hagyta el ajkát a sóhaj.
Összepakolt a tulaj, zárta a kaput és indult haza, Ide bejutni nem lesz nehéz-vélekedett Berci-sőt inkább laza. Már mászott is át a kerítésen, zsákokkal a kezében, Ám nem figyelt eléggé a "begyűjtés" hevében.
A kertkapun nem tűnt fel neki a "harapós kutya" feliratú tábla, Azt hitte, hogy teli zsákkal nemsokára az öröm táncát járja. Tépte az almát a fáról, s a szőlőt teli pofával tömte, A répát, petrezselymet, hagymát és karalábét is a zsákba lökte.
Mekkora ez a kert, s mennyi ehhez hasonló van még? Nicsak ott a cékla és az is milyen szép. Kis híján végzett a "begyűjtéssel", s indult volna innen, Mikor mély morgást hallott és elsötétült minden.
